Utam egy láthatatlan kór fogságában, ami úgy bújt el a pszichém mögé, hogy majdnem elhittem, hogy megőrültem.
2023 – A diagnózis éve
2023-at írunk, amikor megkaptam a diagnózisomat, miszerint késői stádiumú multiszisztémás Lyme-kórral és társfertőzéseivel küzdök. De a történetem valójában már évekkel korábban elkezdődött, alattomosan, sunyin, mit sem sejtve. Mire feleszméltem, már a Lyme irányított mindent. Körülbelül 2018-ban kezdtem tapasztalni a közérzetem folyamatos romlását. Eleinte csak fáradt voltam, folyton kimerült. Később bekúszott az életembe a depresszió, majd végül hormonális és visszatérő húgyúti problémáim is lettek, de ekkor még ki gondolta volna, hogy ez már a kezdete volt valaminek, ami később mindent: az egész életemet felforgatta. Orvosról orvosra jártam – nőgyógyász, urológus, endokrinológus- ahol csak tüneti kezeléseket kaptam, de még így sem kötöttem össze semmi komollyal.
~Tudtad? A Lyme-kór nemcsak az ízületeket vagy az idegrendszert támadhatja meg, hanem akár a hormonháztartást, a húgyutakat és a reproduktív szerveket is érintheti. Egyes esetekben vetéléshez is vezethet. Ezért is nevezik multiszisztémás betegségnek, mert szinte nincs olyan szervrendszer, amit ne érinthetne.
2020 – A nagy törés
A COVID berobbanásának időszaka. Ezév végén átestem egy COVID infekción és ami közvetlenül ezután történt, maga volt az igazi pokol. Derült égből villámcsapásként, egyik napról a másikra teljesen pszichotikus állapotba kerültem. Hirtelen mintha nyakon öntöttek volna egy vödörnyi pszichés tünettel: deperszonalizáció, derealizáció, extrém erős szorongás, mély depresszió, pánikrohamok, szuicid gondolatok, kényszeres gondolatok, kényszerképek (OCD), hipnagóg és auditív hallucinációk…Alvászavart és csontig hatoló szorongást tapasztaltam. Mintha átkerültem volna egy végtelenül horrorisztikus és rémisztő világba. Végül a valóság és az álmaim teljesen egybefolytak- és én teljesen egyedül maradtam benne. Ekkor már mentálisan annyira ki voltam készülve, hogy önként bementem a pszichiátriára egy ismerősöm kíséretében. A pszichiátrián gyógyszerekkel próbáltak kezelni. Nyugtatóval és antidepresszánssal. Ezelőtt soha nem szedtem ilyen jellegű gyógyszereket. Egy ideig csitult is a zaj, de csak felszínesen. Körülbelül mintha egy nyílt törést próbálnál sebtapasszal meggyógyítani. Egy idő után a pszichémre kapott gyógyszerektől nagyon rossz állapotba kerültem, éreztem, hogy ez így nincs rendjén. Később kaptam ehhez a kombóhoz még egy hangulatjavítót is, amitől minden még ennél is rosszabb lett. Tévesen majdnem bipolárisnak diagnosztizáltak és egy pszichiáter még lítiumot is szedetett volna velem, mindenféle utánajárás nélkül. Legbelül valahogy tudtam, éreztem, hogy valami más van a háttérben, valami nagyobb, mélyebb, komplexebb dolog. Úgy döntöttem, hogy leteszem a gyógyszereket.
~Tudtad? Sok késői stádiumú Lyme-kórral és társfertőzéseivel élő beteg eleinte pszichiátrián köt ki, ezért gyakran téves diagnózist kapnak és általában mentális egészségügyi szakemberhez küldik őket, illetve gázlángolják őket az orvosok, panaszaikat pszichés eredetűnek titulálják. Ez késleltetheti a Lyme-kór felismerését és a megfelelő kezelést, továbbá rengeteget ronthat a beteg mentális és fizikai állapotán is.
Néhány cikk arra vonatkozóan, hogy a Lyme és társfertőzései milyen személyiségváltozásokat, kognitív változásokat képesek okozni:
Miért tévesztik össze gyakran a Lyme-kórt depresszióval, bipoláris zavarral és más mentális betegségekkel? -> https://www.everydayhealth.com/emotional-health/why-lyme-disease-gets-misdiagnosed-as-depression-bipolar-and-more/
A Lyme képes megváltoztatni a személyiséget? -> https://www.amenclinics.com/blog/can-lyme-disease-change-your-personality/
Nem őrült vagy, hanem Lyme-od van -> https://www.globallymealliance.org/blog/youre-not-crazy-you-have-lyme
A Lyme-kór hatása a mentális egészségre, az összefüggés megértése és támogatás kérése -> https://projectlyme.org/the-impact-of-lyme-disease-on-mental-health-understanding-the-connection-and-seeking-support/
Egy 7 éves kislány esetében a Lyme-kór figyelemzavaros tünetek formájában mutatkozik meg-> https://danielcameronmd.com/7-year-old-girl-lyme-disease-presenting-attention-deficit-disorder/
~Tudtad? A kokárdaszerű folt csak az esetek 30–40%-ában jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a betegek többségénél (akár 60–70%-nál) nem alakul ki ez a jellegzetes bőrtünet!
2021 – Majdnem belehaltam a leszokásba – és senkit sem érdekelt
2021-et írunk, amikor úgy döntöttem, elég volt. Le akartam jönni a gyógyszerekről. A magyar egészségügyi és mentálhigiénés rendszer sajnos meglehetősen elavult és nem lát túl a gyógyszerek felírásán, mint egyetlen felkínált megoldási javaslat. A gyógyszerek viszont csak rontottak az állapotomon, ekkor már egy éve szedtem nyugtatót, antidepresszánst és egy hangulatjavítót, miközben nyugtatót csak akut fázisban, rövid ideig szabad alkalmazni. A frontinnal akartam kezdezni a leszokást és próbáltam segítséget kérni az akkori pszichiáteremtől, de a hozzáállása bicskanyitogató volt: elutasító volt, flegma és nem adott semmilyen útmutatást. Naivan azt gondoltam, hogy majd egyik napról a másikra lerakom (ezt a jelenséget hívják „cold turkey”-nek). Aztán el is kezdtek beözönleni az elvonási tünetek, de nem úgy, ahogy sok helyen fel van tüntetve. Ez nem csak remegés volt meg egy kis sírás. Ez konkrétan maga a pokol volt. Nem aludtam napokig, egyáltalán, SEMMIT. A testem remegett, a szívem kalapált, a félelem a csontomig hatolt és olyan tünetek taroltak végig rajtam, mintha elért volna valami brutális idegrendszeri cunami. Senki nem szólt előre, hogy mire készüljek és semmilyen infóm nem volt arról, hogy ez ilyen is lehet. Kétségbeesésemben beszéltem egy addiktológussal. Ő azonnal azt javasolta, hogy emeljem vissza az adagot, mert ez így életveszélyes és bele is halhatok. Ezen a ponton sokkos állapotban voltam. Hogy lehet az, hogy felírnak ilyen erős „gyógyszer”-nek nevezett idegmérgeket, de arról senki nem szól, nem figyelmeztet, hogy egyes nyugtatók megvonása akár halálos is lehet?
Mielőtt visszaemeltem az adagot, még egyszer utoljára megpróbáltam elérni a pszichiáteremet, akinek a válasza mindössze ennyiben merült ki: „Erre most nincs időm, ilyen elvonási tünetei biztos nem lehetnek, valószínüleg elkapta a rotavírust.”
Elöntött a düh. Ez nem csak szakmaiatlan hozzáállás, hanem rendkívül veszélyes is. Azóta sajnos megtapasztaltam, hogy a magyar egészségügyben az ember folyton falakba ütközik és divat a nemtörődömség. Ez a rendszer tele van medical gaslightinggal. A betegek érzelmeit, testi tüneteit, problémáit, kérdéseit rendszerint elbagatellizálják. Empátia, tudás, emberi hozzáállás sok helyen egyenlő a nullával. Ha nem vagy elég éber és nem állsz ki magadért a magyar eü simán behúz egy mentális gödörbe- és ott is tart. A mentálhigiénés rendszer pláne: mindenre ugyanaz a válasz -> gyógyszer. Egyre több, egyre erősebb, egyre inkább a személyiséged rovására. Nem néznek mögé a panaszaidnak, nem keresik az okot. Nekik csak a tünetek számítanak, de az ember nem tünetekből áll.
Elkezdtem kutatni. Cikkek, nemzetközi szakmai anyagok, túlélő blogok, és amit ezeken a felületeken találtam, attól leesett az állam. A benzodiazepinek – mint a frontin és társai – erősen addiktívak és az elhagyásuk akár hónapokig tartó idegrendszeri rémálommal járhatnak. Az SSRI szerek szintén komoly elvonási szindrómát, deperszonalizációt, szorongást, sőt erősebb és fokozottabb öngyilkossági gondolatokat és egyéb panaszokat is okozhatnak. Erről vajon miért nem beszélnek nyíltan?
Végül visszaemeltem az adagot, hogy ne omoljak össze teljesen és ezzel egyidőben szakítottam az akkori pszichiáteremmel. Túl sok emberrel történik meg ugyanez- csak nem beszélnek róla. (Vagy már nem tudnak) A visszaemelés után pedig végül fokozatosan, nagyon apró léptekben, meglehetősen nagy odafigyeléssel sikerült letennem az összes gyógyszert. Bár így sem volt egy leányálom a procedúra…
Ha érdekel, hogy működik az effajta gyógyszerekről való leszokás és milyen tortúrán megy keresztül, aki elvonási tüneteket tapasztal, ezen az oldalon tökéletesen össze van szedve, érdemes elolvasni : https://frontinelabbahagyas.blog.hu/2020/03/04/a_benzoelhagyas_alapelvei_es_modszerei
~Tudtad? A krónikus Lyme-kór nem mindenhol elfogadott diagnózis, így az orvosok egy része nem ismeri el a hosszú távú fertőzés lehetőségét. A betegség létezése körül komoly orvosi megosztottság van. Az infektológusok egy része úgy véli, hogy ha egy rövid antibiotikumos kezelés lezajlott, a beteg gyógyultnak tekinthető. A fennmaradó tüneteket ők post-Lyme szindrómának nevezik, és nem a baktérium jelenlétének tulajdonítják. A Lyme-specialisták (pl. ILADS orvosok) szerint viszont a baktérium képes túlélni a kezelést, és továbbra is aktív fertőzést okozni. Ők gyakran hosszú távú, kombinált antibiotikumos kezelést alkalmaznak. A hosszú távú antibiotikumos kezelés egyeseknél hatásos lehet, másoknál viszont nem hoz érdemi javulást. Sajnos előfordul, hogy Lyme-al foglalkozó orvosokat szakmai vagy jogi támadás ért amiatt, hogy hosszú távon kezeltek Lyme-betegeket — főként az Egyesült Államokban. Ez is hozzájárult a félelemhez és a bizalmatlansághoz a rendszerrel szemben.
2021 vége – Újabb gyanús tünetek megjelenése
Mikor épphogy véget ért a gyógyszerelhagyási káosz és az elvonási tünetek pokla, újabb gyanús tünetekre lettem figyelmes. Átmenetileg elvesztettem a bal fülemre a hallásomat, ami hosszú hetekig tartott. Jártam különböző vizsgálatokra, de természetesen nem találtak semmit. A fülem egyre többet sípolt, zúgott, a végtagjaim zsibbadni, bizseregni kezdtek. Megjártam a neurológiát is. Egy MRI vizsgálat alapján apró gócokat találtak a fehérállományi részen. (Ez előfordulhat SM betegségben, de akár lyme-kórnál is) Ekkor már elég sokat olvastam, kutattam és kezdtem összerakni a képet, hogy nagyjából mi állhat a háttérben, de még elég zavaros volt a kép. Ezzel egyidőben elkezdődtek a sclerosis multiplexre irányuló vizsgálataim is.
Egy fiatal lány története a Lyme-kórral: https://www.globallymealliance.org/blog/romy-rosens-15-year-odyssey-with-chronic-lyme-disease
2022 – Amikor a testem darabjaira robbant szét
2022-ben másodjára is elkapott a covid. Ez volt az a pont, amikor a testem végleg megadta magát. A coviddal való küzdelemben párhuzamban megint rámzúdult egy halom tünet. (pont mint 2020-ban) Csak ezúttal nem a pszichém, hanem a testem volt a célpont. Mintha egy lavór fájdalmat zúdítottak volna rám a semmiből. Izomfájdalom, fibromyalgiás tünetek, izomgörcsök, izommerevség, izomgyengeség, idegfájdalmak szerte a testemben. bizsergés, zsibbadás a végtagjaimban – mintha tűvel és késsel szúrkálnának – egy idő után már csak négykézláb tudtam elmászni a fürdőszobáig és a hajmosás sem ment egyedül , mert nem tudtam megemelni a kezeimet. Egy este arra ébredtem, hogy a kezeim – mint egy T-rexnek – megmerevedtek. Migrénes fejfájások, hányinger, agyi köd és áramütésszerű idegfájdalmak gyötörtek. Majd nem sokkal később már az emésztőrendszeremet is elérte a baj : különböző ételintoleranciák, hisztaminintolerancia, ételérzékenységek, MCAS tünetek jelentkeztek. Olyan voltam mint egy időzített bomba. Szinte törzsvendég voltam a sürgősségin ebben az időszakban és olyanná vált az életem, mint az orosz rulett. Állandóan allergiás tünetek gyötörtek minden étkezés után és sose tudtam épp mire hogyan fog reagálni a szervezetem. Végül önként gluténmentes és vegán táplálkozásra váltottam, majd később 3 dietetikussal is együtt dolgoztam, hogy beállítsuk az étkezésemet. Végül megmaradtam a gm/vegán vonalon, de nagyon korlátozottá vált az étrendem, mert szinte nincs olyan étel, ami ne okozna valamilyen erős, kellemetlen panaszt, allergiás reakciót. Ekkor már annyit kutattam különböző fórumokon, csoportokban, külföldi anyagok között, hogy szinte pontosan tudtam, hogy nagy valószínűséggel Lyme-kórral állok szemben és sajnos nekem is volt „szerencsém” itthon megtapasztalni az orvosok borzalmasan hanyag hozzáállását a témához.
~Tudtad? Sok Lyme-kórral küzdő beteg tapasztalja globálisan, hogy évekig „pszichés” eredetűnek titulálják panaszaIt. Vannak, akiket pánikbetegként kezelnek, vagy évekig SM betegként. Továbbá más betegségekre kezelik őket sikertelenül, miközben valójában krónikus fertőzés áll a háttérben. Az orvosi elutasítás miatt általában csak hosszú idő után derül ki a valódi diagnózis, addigra viszont már súlyosbodhatnak a tünetek és különböző szövődmények, akár autoimmun betegségek is megjelenhetnek.
2023 – Az igazság pillanata – amikor végre nevett kapott a rémálom
Megszületett a diagnózis, amit mindvégig sejtettem, de senki nem vett komolyan. Egy rövid időre fellélegeztem, de megkönnyebbülés helyett hideg zuhanyként ért a valóság: attól még, hogy beigazolódott a sejtésem, a környezetem nem lett velem megértőbb és figyelmesebb. A diagnózis nem vigaszt hozott, hanem újabb terheket. Ugyanis az orvosi rendszer nem csak itthon rideg és ellentmondásos a témával kapcsolatban, hanem globálisan is. A Lyme betegek közössége tele van kétségbeesett hangokkal és rémtörténetekkel. Lebénult sorsok, félrekezelt életek, megsemmisítő antibiotikumos kezelések, amik sokaknak többet ártottak, mint használtak. Megbénított az ijedtség. Végül emiatt nem mertem belevágni az orvosi terápiába.
Olyan sokan félnek az antibiotikummal történő kezelésektől, az esetleges félrekezeléstől (ami egyáltalán nem alaptalan) hogy sokan alternatív terápiák felé fordulnak: méhcsípés-terápia, gyógynövények, kínai orvoslás, germán medicina, szigorú diéták, egy halom étrendkiegészítő… Mindenki másra esküszik, de senki nem gyógyul igazán. A tartalékaink, az energiánk, a türelmünk pedig egyre csak fogy…
A túléléshez kapaszkodók kellenek én pedig mindenbe belekapaszkodtam, ami legalább egy rövid átmeneti enyhülést hozott. Különböző csoportok, fórumok, cikkek, blogok, sorstársakkal való tapasztalatcserék…Végül kétségbeesésemben én is alternatív módszerekkel próbálkoztam és elvesztem a különféle terápiás irányzatok útvesztőjében. Sok tünetem visszaszorult és enyhült, de a betegség magja megmaradt és továbbra is alattomosan munkálkodott bennem, csendben, a felszín alatt.
Visszagondolva, minden jel arra mutatott, hogy a kórokozó már valószínűleg régóta ott volt bennem, ugyanis a baktériumok hosszú ideig szunnyadhatnak az idegrendszerben tünetek nélkül vagy nem egyértelmű tüneteket mutatva. A baktériumok képesek akár évekig is az idegrendszerben lappangani, majd egy külső trigger hatására hirtelen aktiválódni. Nálam nagy valószínűséggel a covid lehetett, ami beindította a kórokozó aktivációt. A Lyme-kór nem minden esetben jár együtt piros folttal, ahogy az nekem sem volt. Betegnek lenni pedig kegyetlenül magányos dolog és elszigetelődéshez vezet, főleg akkor ha a környezet nem érti és meg sem próbálja megérteni, hogy min mész keresztül és mindenhol csak falakba ütközöl.
2024 – A diagnózis ára- egy betegség, amit nem engedhetünk meg magunknak
Az idő amit az alternatív módszerekre áldoztam, elvesztegetett időnek tűnt. A javulás csekély volt én pedig nem várhattam tovább, így újra bejelentkeztem ahhoz az orvoshoz, aki korábban kimondta : Lyme-kórral élek. Az út a kezelésig hosszú és keserű volt – fél évet kellett várnom, hogy újra eljussak hozzá. Magyarországon jelenleg minimális számú szakember foglalkozik a Lyme-kór komplex kezelésével, az állami rendszer pedig nem ad biztos kapaszkodót. Az állami rendszer tulajdonképpen nem is ismeri a késői stádiumú Lyme betegséget. A „hivatalos” Lyme tesztek pedig megbízhatatlanok, így fizetős vizsgálatokra vagyunk kényszerülve, így a Lyme betegek nem csak a mentális és fizikai panaszokkal küzdenek, hanem az anyagi lehetőségeikkel is. Amíg a kezelésig el nem jutottam, addig autoimmun betegségekre is szűrtek: ALS, myasthenia gravis, rheumatoid arthritis… – az eredményeim mind negatívak lettek. A Lyme-ot úgy is ismerik, mint a legjobb utánzó és ezerarcú betegségnek is hívják. Képes álcázni magát és más betegségek tüneteit utánozni. Ebből is adódik a sok félrekezelés vagy a betegség késői felismerése.
~Tudtad? A krónikus Lyme-kór egy valós és súlyos állapot, de az orvosi világ még mindig nem ért egyet a kezelésében. A tesztek nem mindig megbízhatóak, ezért a diagnózis gyakran klinikai tünetek felállítása alapján történik. A kezelés összetett, hosszú távú és nagyon drága. A Bartonella és más társfertőzések kulcsszerepet játszanak a tünetek fennmaradásában. A Bartonella egy igencsak gyakori társfertőzés, amit szintén kullancsok (vagy bolhák, szúnyogok is) terjeszthetnek. Gyakran együtt fordul elő Lyme-kórral és súlyosbítja a tüneteket. A Bartonella gyengíti az immunrendszert, és megnehezíti a Lyme-kór kezelését. Egyre több orvos kezdi felismerni, hogy a sikertelen Lyme-terápiák mögött gyakran kezeletlen társfertőzések állnak.
2025 – Az eltűnt évek súlya – nem tudom mikor lesz vége, de nem adom fel
Egy antibiotikumos kezelésen már túl vagyok és most csinálom a másodikat. Az elmúlt évek mély nyomot hagytak bennem – főleg a lelkemben. Elfáradtam mind testileg, mind mentálisan, de még mindig itt vagyok és nem adom fel. Barátságok koptak el, kapcsolatok halványultak el, nem volt mögöttem stabil érzelmi háttér és sok mindenből kimaradtam, amit magának az életnek hívunk. A Lyme sok mindent, túl sok mindent elvett tőlem, de valamit mégsem tudott: nem tudta kiölni belőlem az életvágyamat. Még nem tudom mikor lesz vége ennek az útnak, de kitartok. Mindig találok valamit, amibe aktuálisan kapaszkodni tudok és tudom, hogy egyszer újra visszakapom az életem. Szeretnék újra rendesen mozogni, különböző programokon, eseményeken részt venni, utazni, új helyeket látni, felfedezni, új embereket megismerni, szoros, támogató kapcsolatokat kialakítani, új ízeket érezni – minden érzékszervemmel újra élni. Nem azért írtam le mindezt, hogy sajnálatot váltsak ki. Hanem mert szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mennyire fontos, hogy jobban odafigyeljünk egymásra – mert soha nem tudhatjuk, hogy ki milyen terhet cipel. A legtöbben akik krónikus betegséggel küzdenek, elszigetelten és támogatás nélkül vívják a harcukat. Fontos felismerni, hogy a krónikus betegségek nem mindig láthatók, mégis megváltoztatják az egész életet, a gondolkodást, a komplett személyiséget. Jelenleg nagyon kimerült vagyok és kevés energiám van a mindennapi dolgaim elvégzéséhez is, ezért azt jól beosztom. Nehezen megy a mozgás, már akár egy kevés séta is, mert az idegrendszerem hiperérzékeny állapotban van. Vitaminokra, étrendkiegészítőkre és az ételfogyasztásra is rendkívül érzékenyen, különböző kellemetlen tünetekkel reagálok. Ugyanakkor igyekszem mindent megtenni a hétköznapokban, ami tőlem telik és felülkerekedni a mélypontokon. Nem tagadom, ez részemről minden nap hatalmas munka és energiabefektetés. De hiszem, hogy mindez egyszer megtérül.
~Tudtad? A Lyme-kórban szenvedők gyakran ütköznek elutasításba, meg nem értettségbe, mert nem látszik rajtuk, hogy betegek. Emiatt a környezetük sokszor nem veszi elég komolyan a panaszaikat. A betegség láthatatlansága miatt gyakran gázlángolást élnek át , miközben belül valóságos harcot vívnak nap mint nap. Sokan elmagányosodnak, mert úgy érzik, senki nem hisz nekik vagy senki nem érti meg őket igazán. Erős szégyenérzet alakulhat ki bennük, amiért nem tudnak sok esetben „megfelelően teljesíteni” vagy mert „mindig betegek” . Elszigetelődhetnek, mert a betegségük kiszámíthatatlanságából fakadóan gyakran lemondják programjaikat és ezáltal kapcsolataik fellazulhatnak. Sokan önhibáztatásba esnek, vagy megpróbálják elrejteni a tüneteiket, hogy ne tűnjenek „gyengének” mások szemében. Egyesek hosszantartó poszttraumás stresszt élhetnek át az orvosi elutasítások és a környezet hozzáállása miatt.
Szeretném, ha ezek a sorok erőt adnának azoknak, akik ma még kívülállónak érzik magukat a saját életükben- hiszem, hogy eljön az a nap, amikor újra az élet részesei lehetünk.
Ha szeretnél több betekintést nyerni a Lyme-kórról és társfertőzéseiről, a YouTube-on ingyenesen megtekinthető három elég jó dokumentumfilm róla, ami tökéletesen szemlélteti, min mennek keresztül az ebben a betegségben szenvedők. Sajnos magyar feliratot nem lehet állítani hozzájuk, de angol felirattal megtekinthetőek:
https://www.youtube.com/watch?v=2JgR_Jfbhv8&t=5s – Under Our Skin
https://www.youtube.com/watch?v=pr3BpheyO7Q&t=3s– Under Our Skin 2
https://www.youtube.com/watch?v=C5uFkZnY7hI – Our Bottle Ongoing: Lyme Disease in Australia | Full Documentary
Továbbá az alábbi trailereket ajánlom még megtekintésre -> ( Sajnos az országunkban nem elérhetőek az erről készült filmek, de már rajta vagyok, hogy megszerezzek közülük néhányat. Ha sikerül megszerezni őket, közzé fogom tenni őket a blogon. Addig is az előzeteseket is érdemes megtekinteni, elég szemléletesek! )
https://www.youtube.com/watch?v=DhK9o_ydNhY – Lighting The Path – Autoimmune, Lyme Disease Documentary
https://www.youtube.com/watch?v=I4C71N290co – The Quiet Epidemic – Official trailer
https://www.youtube.com/watch?v=aShcCDgwpUU– The Monster Inside Me Lyme documentary
https://www.youtube.com/watch?v=ci-g9KprnpI– I’m not crazy , I’m sick -> Ehhez egy szuper cikk is elérhető : https://www.statnews.com/2023/06/21/lyme-disease-chronic-im-not-crazy-im-sick/
Végezetül bemutatnám egy kedves ismerősöm történetét és Lyme-kórral való küzdelmét:
„Egymillió forintot költöttem el, mire kiderült, mi bajom” – Sinka Eszter nővérként szembesült a Lyme-kór poklával. – https://noivalto.hu/az-en-tortenetem/sinka-eszter-lyme-kor/
Szeretném továbbá kiemelni, hogy fontos láthatóvá tenni ennek a betegségnek a létezését és validitását. A krónikus Lyme-kór nem puszta képzelgés, nem túlzás, hanem egy súlyos, minden életterületet érintő mindennapi kihívás, amit ma még mindig túl sokan nem vesznek komolyan. Adjunk hangot azoknak, akik csendben szenvednek, és legyünk empatikusabbak velük. Egy Lyme-beteg számára a legnagyobb ajándék egy stresszmentes, támogató környezet, ahol megkérdőjelezés helyett megértésre talál. Köszönöm, hogy időt szántál arra, hogy elolvasd ezeket a sorokat. Hamarosan érkezik a következő bejegyzés – Tarts velem legközelebb is, hogy együtt hangot adhassunk a csendes harcosoknak!